(Mikor kell elkezdeni/abbahagyni) Ilyenkor kell verset írni – tekintek ki a lomb-fosztotta erkélyem alatti – ligetnek és fasornak sem igen jó közterületre, cserjékkel és falra é...
Máskor meg szinte élvezet az élet, fogfájósan is hosszú és bölcs kor reményében lefeküdni, vagy az utcaparti árokban élek-halok – füvek között heny&eacu...
Másodpercmérővel felszerelt órámon hamarabb fogy az idő. Úgy tűnik, már csak percek kérdése az esztendő, a hét meg csak három napig tart, s kérdés, ha kitar...
(ars poeticám újbóli megerősítése) Mert ma még nem ettem, szomorú hangú a szonettem. S bár hiányos az etikettem is, azért még nem vagyok hamis. Mert ma m&eac...
Hárman töretünk a karácsonyesti latyakban, három alak, kettő nagy és egy egészen kicsinyke: s mégis ő a vontató! – ő tudatlanul is tudja: Jézuska csak neki jött el ma, ...
(A szóbúvárkodás unokámmal sorozatból) Egyszer úgyis agyonütöm – mondja Alida apja és nagyszülője szinte egyszerre, amikor kétévesen, tanulva a szavakat, az ...
Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent m...
Ezek… Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik ragaszt&aac...
(Medvedgrád felé) Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s hog...
találd fel magad, építsd fel magad, építkezzél, jelöld ki saját magadig az oldalvonal szélét, s ha ez is megvan, tálalj ki, magadat, ha van mit, ha elfogyott a hús,...
Ne kösd a semmit a Semmihez, hiszen a kötöttséget soha nem szeretted, a „menni-maradni” ipiapacs játékot sem neked találták ki, de van-e még mivel eljátszhatsz gondolatban lefek...
De már másképpen, mint korábban, közvetlen és direkte. Mert akkor az igazi, mikor csűrés-csavarás nélkül érzem, onnan belülről, jössz föl ismét, az ös...
Miatyánk, kit manapság csak az Univerzum atyjaként emlegetünk, ki a végtelen Univerzumban laksz, szenteltessék meg újra általad földi létünk, kik még reménykedünk,...
Lélekmarcangoló idő, januárban végig. A legvége sem különb: ilyenkor szoktak az emberek fegyvert fogni, vagy nyúlnak kötél után. A kilátástalanság az égig &...
(Egykori barátaimnak, D.-nek és T.-nek) Elinduljak, vagy ne? – mindjárt itt az elején a dilemma, amikor a szlovén óhaza legszéléről indulni készültem a soros irodalmi karav&a...
Milán Vincetič legutolsó ciklusára (vagy az a rohadt bicikli) Végre kiszabadultál a kispolgári gezemicéből, mely sohasem bocsátotta meg dadogásodat, ahogy azt sem, hogy orszá...
A váradi séta folytatásaként, újabb karavánnal, Pánpéter unokájával: aki a koravén társaitól le-lemaradva, ahogy ballagtunk a vén szajha (Maros) felé, m&aa...
„Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül…” (Berzsenyi D.) B. D. „szárnyas idejére” I. Ezúttal bejelentem: új időszámításba kezdek! Reggel van, s megvirrad...